kéreg a pác alatt

Faragtunk megint, faragtuk tovább a fát, a fatálat, és én azon gondolkodtam közben, hogy nagyon jó szaga van a fának, nagyon szép erezete meg kérge, nagyon szép a göcsört is a fában, nem kéne ezt a fát sokat faragni, meg kéne hagyni így, hogy később is érezni lehessen benne az erdőt. Hogy nekem tetszik a vésőkanalak nyoma, hogy én szeretném azokat a nyomokat örökre látni, mintha a lábnyomok örökre megmaradnának az erdőn. Úgyhogy alig simítottam, csiszolgattam el, éppenhogy éle ne legyen, hogy ne szakadjon bele valami pikkelybe a hullámos felület, és úgy, már kész is volt. Az ecsettel rátunkoltuk még a narancs illatú pácot, jól bele a pórusokba is, és nagyon szép lesz így, a hullámok, a pikkelyek és a kéreg a pác alatt, tényleg megmarad benne az a sok többi fa, a tengerről és a délszakról mesélő óriási erdő.