a körökön kívül is vagyok

…hogy amikor indulnék, engedjetek el, hogy hagyjátok, hogy tudjam, mikor jó, mikor rossz már, mikor van ideje az indulásnak, mikor az ébredésnek, a belefeledkezésnek, hogy hadd ne hallgassak a tanácsaitokra, ha nem látom jónak, hogy hadd lássam jónak, amikor úgy érzem, hogy hadd ne igyam meg és hadd igyam meg, hogy hadd merüljek a csöndbe és hadd a hangokba, a fűrészelésbe, a csípős levegőbe, a tizenkét órába, a semmibe, a kilométerekbe, a gyerekekbe, a hálózsákba, hadd halúzzak, ha kedvem tartja és hadd fáradjak el, igyátok meg, ássátok fel, várjátok meg, szálljatok fel rá nélkülem, ha nem akarom. Nektek hegy, nekem pöcök, nektek pocok, nekem nagy, bújj ide, húzz oda, nézz ide, less oda, ne add ide, add oda, ne írd le, mondd oda. Van, amiről ezerszeresen tudom, van, amiről sohasem. Enyém, nem kell, majd kell, engedjetek el, tartsatok meg, a lyukas zsebetekben hadd legyek lakó, hadd másszak szabadon föl-le, körbe, mínuszba le a mennybe, pokolra hadd ugorjak ölbe. Vállvonásnyi pluszok, keresztek, örökös körkörös nullák. Ha nem lenne szögletes, ezt most körbe szedném, mert ennek nincs vége, se hossza, se eleje, se vége…