pinceszagú lakások a Márványuccában

Órátlan éjszaka. Felriadok, megnézem a srácokat a telefonomban (srácok vannak a telefonomban! Ez nem is én vagyok, ez téboly. Talán az, aki küldte őket, az vagyok ilyenkor, amikor megnézem a srácokat a telefonomban), a telefonom azt írja ki, hogy három gé, amit nem értek. Értem a két gét, az egyet is, hogyne, abból csak egy van, de a hármat? Fordítom közben ezt az izét, parttalan igazgatói beszámolót, hogyaszongya a legnépszerűbb táborunk a hittantábor, több, mint százan jelentkeznek ide évente, mehetnének pedig focizni vagy a nomádba is, de nem, ők a hittantáborba mennek, jézusom, mit művel az az 58 plusz 11 főállású pedagógus ott, a mi srácaink az alagsori lépcsőn törvénytelenkednek, ezek meg hittantáborba járnak itt Zalaegerszegen, hát mekkora mákjuk van a mi srácainknak? Mákjuk, aha, az. Vannak-e nálunk vidám vetélkedők és ifjúsági zenekar? Pihenésképpen a tardablogot olvasom, amikor már nem bírom, hogy a karácsonyi vacsora meghittségét kollégáink rögtönzött műsora emeli, majd az egész tantestület Međugorjéba zarándokol, de van, hogy nem elég, egészen összetekeri az agybarázdáimat az is, [gecc,] kimegyek szellőztetni a Vérmezőre az egykilós narancsléhez. Fényképezek egy madarat a Márványuccában, pinceszagú lakások lehetnek a Márványuccában, úgy találom, egyáltalán nem csodálkozom ezen, persze. A madár a mongol étterem mögött van, pirossal és fehérrel felfújva a tűzfalra. Ki fúj fel egy madarat a tűzfalra? … Vissza kéne feküdni, vagy kijavítani az ékezeteket.