a vízifolyosók

Elmentem ebben az esőben úszni, gondoltam, nem fog zavarni az eső és az elkeserítően szürke ég, arra gondoltam, hogy a gyerekeink és az ő gyerekeik lehet, hogy egy örök szürke ég alatt fognak élni, és akkor most egy kicsit átérzem én is, milyen lesz az nekik. Szürke ég alatt az uszoda, a játszótéri kergetőzés, a szülinapi zsúr, az iskolába menet, szürke ég alatt a vidámpark, a nyári szünet, az anyák napja… Arra számítottam, hogy fázni fogok, a hőmérséklet is tükrözi majd a rideget, meg valami látványi elem, de nem. Inkább egy langyos pocsolya volt az uszoda, és a jövő képe is eltolódott valami fura bolygó felé, ahol majd nem járdák lesznek, hanem vízifolyosók, és úszva közlekednek majd a gyerekeink gyerekei, kinövesztik az úszóhártyáikat majd, mindenki űrruhából kurtított fürdőruhában jár, vízifolyosók vezetnek az iskolába, az állatkertbe, a jegesmedvék viszolyogva tekintgetnek az unokáinkra a magas sziklájukról, és az unokák kimásznak a sziklákra, úgy adják oda a jegesmedvéknek a halat, és vízividámpark lesz majd minden játszótér, nyári szünet és anyák napja. Nagyon furcsa lesz: szürke, meleg és végtelen, ahogy az ég a vízen tükröződik.