Amit látok, azt jól látom, amely szavakat föl- és félrenagyíthatok, megteszem. De ennyi, ennyi, csak ennyi. Jól látom az értelmet, az értelmét, látom a nem vicces, labirintikus szavakat, a fölnagyított hangoknak örülhetek, én én vagyok, a világ a világ, a világháló a világ, hálló, ki hol hál, ó, azt hallom, amit hallani kell, halak, kösz, viszlát, visz és lát, messzire visz, viszontlát, visszajövök, ha látok, haláltokok eldobom, hah, látok, verem dobom, a szívem újra lassú és nyugodt.
(Ülök a barátom tesója mellett, aki találkozik a barátaival, akinek a barátai… csak köszönünk magázódva és vigyorgunk, majd találkozunk, ha lesz tanítás, addig széttárt tenyerünket mutatjuk csak.)
((Beszélgetek grindcore-ról meg más egyebekről, annyira hiányzott, annyira helyénvaló, még most is, így is, ez az.))
(Ülök a barátom tesója mellett, aki találkozik a barátaival, akinek a barátai… csak köszönünk magázódva és vigyorgunk, majd találkozunk, ha lesz tanítás, addig széttárt tenyerünket mutatjuk csak.)
((Beszélgetek grindcore-ról meg más egyebekről, annyira hiányzott, annyira helyénvaló, még most is, így is, ez az.))
No comments:
Post a Comment