hangforrás

Forrok, mert dolgok meghaladják az erőmet, halk a hangom, gyönge a karom, megjátszom, hogy dühös vagyok, de mosolygok, mikor nem néznek oda, magyarázok ide meg oda, magamat ki, kimondok, beszólok, fáraszt az is, ha nem szólok, és néha, nagy ritkán örülök, de akkor remegő kézzel ám, a szájsarkakba rejtett mosolyoknak, a gurgulázó hangnak a telefonba, ha szól, nem örülök, ha el kell simítanom a bőgést, lélegeztetnem az elfúló hangot, noszogatnom a szót vagy direkt nem szólnom, nem direktora, operatőre lennék inkább a jeleneteknek, nem az operában a tőr, tőr a torkomban, az Operában a béka, az ének, az ének az csodálatos, de az sem én vagyok, aki beszél, darálom elő a mondatokat a nyelveken, szünetet akarok, a hangszálaimon kaparok, csöndet, szünetet, hallgatni a halhatatlan halkat.