a mai nap

Föl-le hangolgattam magam egész nap, álmosságon innen és túl.

Az kéne, hogy legyen valami szerkezet vagy szervezet arra, hogy figyelje az elalvás ritmusát és tempóját, és amikor kezd lassulni a lélegzet, kezdje lejjebb csavarni a villanyt és a hangerőt, és amikor csukódik a szem, aludjon el a gép, húnyjon ki a fény, legyen nyugodtan nyugalom. Egy légzés- vagy agyhullámérzékelő, vagy egy webkamera, aminek a másik felén egy ember ül a Föld másik felén, mondjuk Indiában, ahol éppen nappal van, és nem nagy áldozat ezen dolgozni óra hosszat. Elaltatnának egy embert Írországban, egyet itt a szobámban, aztán Moldvában és így tovább, minden időzónában egyet, úgy lenne a munkaidejük zónákra osztva. És aztán amikor fölkelnék én, szívességből én is dolgoznám egy kicsit velük ezt, elaltatnám őket én is, innen Budáról csavargatnám lejjebb a villanyt, a ventillátort, a zenét. Még számokat is válogatnék indiai altatóm arcvonásai szerint.