A másik meg máma, megint egy hirtelen feladat, azonnal kell, én mégis megengedem (megengedetem) magamnak a gondolkodási időt, sőt, nyíltan, már-már annyira önfelfedően, hogy az szinte nem is tesz semmit, időt kérek, hadd rakjam össze a részletekből azt a szót, ami leírja azt, ami látható (ez nem lényeges, akarom mégis, hogy egyértelmű legyen) és azt, ami nem látható, de van, és azt is, amit gondolok, és mindezekkel együtt izgató, kalandra hívó, nem leszóló szó. Reméljük; egy név.
No comments:
Post a Comment