szégyen

Az olyan alsótagozatos-kori álmok, amikben az osztályban vagyok, és csak a nagyon csúnya, mályvaszínű bugyi van rajtam, és szünet van, beszélgetünk az osztálytársaimmal, és mindenki úgy csinál, mintha nem venne észre semmit. A szégyen az álomban némileg jelen van, de aztán a valóságban tényleg ott ülök az osztályban, nézem az osztálytársaimat, és arra gondolok, hogy ők nem tudják, hogy álmomban pucér voltam előttük szinte teljesen, csak a mályvaszínű bugyi, ugye, és mit szólnának, ha tudnák, hogy az én álmomban én őelőttük úgy.

(Ez valami prodzsekt.)