Tizennyolcadik századi tűvel varrok a kanapén két óra hosszat. A tűk ezüstök, de a fejük aranyozott. A cérna is régi, ha nagyon akarom, szemmel tépem. Két órán keresztül varrom a báli ruhám, hajtom föl az új nadrágom alját, kúszik a spirálon a cérna, a fejemben pedig a Coil. Ezek feketék. Csoda bennük az a kis tű, ragyog vele a szoba.
No comments:
Post a Comment