ejszakai repules

Aztan tenyleg elvesztem az idoben, de egeszen mashogy: olyan bolcsojellegu lett az ido es a ter, a fekete mogott valami meleg volt es szilard, sokat aludtam darabokban, s valahanyszor kinyitottam a szemem, fenyek ragyogtak a foldon es az egen, a foldon Torokorszag hevert, kis hartyaslabu fenypokokkal teliszorva; lampakkal kirakott Rorschach-arcok. A csillagok pedig, en nem ertek ugyan a csillagokhoz, de a csillagok osszekeveredtek ott fenn a levegoegben, ebben a szogben megnottek es elnyultak a csillagkepek, nagyobbak es surubbek voltak, mintha a tejut is osszegabalyodott volna enyhen. Igy usztam hat ejszaka a fenyek kozott a meleg levegoegben a repulon.