Ki kellett mennünk a telekre, megnézni, mi száradt ki, mit fojt meg a gaz. Vittem mediterrán zenét az útra, anyám vezetett, hogy jó legyen. Érzelmeskedtem a zenére jócskán, meg morcos is voltam, mert ha reggel nyolcra kell előtte menni, akkor könnyen morcos leszek.
A szántóföldön kacsák károgtak: ott, ahol a minap a vércse (vagy ölyv, nem értek én hozzá) vijjogására ébredtem délelőtti álmomból, ott most pocsolya van belvízből. Ki is mentem a földre megnézni, nagyon szép, büdös pocsolya fehérre dagadt gilisztatetemekkel a tetején, sétáló sirályokkal a túlparton.
A kertben valóban sok dolog volt, föl kellett dúcolni a krumplit, ehhez először meg kellett szögelni a kapát, megszögeltem, U-szögekkel. Aztán gazoltam, mert már fölverte az utat a gaz (fölverte a parlagon heverő ágyásokat is, de erről jótékonyan – önmagam számára jótékonyan – nem vettem tudomást). Mindkét kezemet használtam, mert nekem az fontos, hogy mindkét agyféltekém rendesen stimulálva legyen. Gombák is nőttek, hosszú kígyóban kanyarognak a füvön át, ezeket meghagytuk. Szedtem málnát is, idén csak egy doboznyi tellett, vagy lelegelték már holmi rokon gyerekek. Közben anyám szólított, hogy verjem be a kidőlt szőlőkarót a kisebbik fejszével. Én csakazértis a nagyobbat kívántam használni, és végül csak az elején kértem a segítségét, amikor a karót tartani kellett, hogy a helyén maradjon. Aztán bevertem szépen, állni fog már egész nyáron, mint a cövek!
Mindezek végeztével lezuhanyoztunk a kertben, függöny híján a fölakasztott piros nadrágom árnyékolta pucér látványomat az egyik oldalon, a mogyoróbokor felől. Az összes többi három oldal szabad volt, szinte körpanoráma.
A szántóföldön kacsák károgtak: ott, ahol a minap a vércse (vagy ölyv, nem értek én hozzá) vijjogására ébredtem délelőtti álmomból, ott most pocsolya van belvízből. Ki is mentem a földre megnézni, nagyon szép, büdös pocsolya fehérre dagadt gilisztatetemekkel a tetején, sétáló sirályokkal a túlparton.
A kertben valóban sok dolog volt, föl kellett dúcolni a krumplit, ehhez először meg kellett szögelni a kapát, megszögeltem, U-szögekkel. Aztán gazoltam, mert már fölverte az utat a gaz (fölverte a parlagon heverő ágyásokat is, de erről jótékonyan – önmagam számára jótékonyan – nem vettem tudomást). Mindkét kezemet használtam, mert nekem az fontos, hogy mindkét agyféltekém rendesen stimulálva legyen. Gombák is nőttek, hosszú kígyóban kanyarognak a füvön át, ezeket meghagytuk. Szedtem málnát is, idén csak egy doboznyi tellett, vagy lelegelték már holmi rokon gyerekek. Közben anyám szólított, hogy verjem be a kidőlt szőlőkarót a kisebbik fejszével. Én csakazértis a nagyobbat kívántam használni, és végül csak az elején kértem a segítségét, amikor a karót tartani kellett, hogy a helyén maradjon. Aztán bevertem szépen, állni fog már egész nyáron, mint a cövek!
Mindezek végeztével lezuhanyoztunk a kertben, függöny híján a fölakasztott piros nadrágom árnyékolta pucér látványomat az egyik oldalon, a mogyoróbokor felől. Az összes többi három oldal szabad volt, szinte körpanoráma.
No comments:
Post a Comment