Meséli a srác a szőlőfürtök alatt a kaktuszt, hogy fölvitték a hegyre, a Normafára és borzasztó volt az íze, ez a borzasztó íz a veszélyes alagút a valóság túlsó oldalára. A valóság túlsó oldalán a falevelek mintázata az isteni értelemben vett levélmintázat, a metró kapaszkodója a platóni értelemben vett kapaszkodó, s ő fogja ezt a platóni értelemben vett, elvonatkoztatott és általánosított, ám mégis önmagában egy kapaszkodót, és úgy metróz haza. És hogy ebből azóta mi maradt?
Hogy függünk valamitől, hogy mindenki függ valamitől, mert fél a valóságtól. Zenétől, szertől, mindegy, mitől, kell függeni valamin, függőben hagyni a valóságot, mert félelmetes. Mert látod, ha nézed, úgy érted?
Hogy ezt nem mindenki tudhatja, hogy ez nem lehet mindenkinek a fejében, és neki mostmár ott van a fejében, és hogy mi lesz ezután? Nem tudja. Ez most túl sok, ez most félelmetes.
Majd a Mesterséges mennyországokat, ha elolvastad, majd mondd el. Hogy megértetted-e.
Meg fogja érteni. Ezen a héten drukkolunk, hogy megértse, mert akkor megérte.
Hogy függünk valamitől, hogy mindenki függ valamitől, mert fél a valóságtól. Zenétől, szertől, mindegy, mitől, kell függeni valamin, függőben hagyni a valóságot, mert félelmetes. Mert látod, ha nézed, úgy érted?
Hogy ezt nem mindenki tudhatja, hogy ez nem lehet mindenkinek a fejében, és neki mostmár ott van a fejében, és hogy mi lesz ezután? Nem tudja. Ez most túl sok, ez most félelmetes.
Majd a Mesterséges mennyországokat, ha elolvastad, majd mondd el. Hogy megértetted-e.
Meg fogja érteni. Ezen a héten drukkolunk, hogy megértse, mert akkor megérte.
No comments:
Post a Comment