Közeleg az ősz, közeleg az újfajta, feszített időszámítás időszaka, amikor nem a nap járása húzza komótosan a gondolatokat, amikor véget kell vetni a ragyogó búzatáblák és a nagy vizek hátára fektetett downtempónak, közeleg az idő, amikor el kell számolni a nyárral és kitalálni, hogy vezessük át a nyár maradékát az őszbe, hogy esik majd a szüret. Hát majd kitaláljuk; uptempo.
[Megírtam ezt; beleestem egy órás depresszióba, amire a gyógyír alvás volt a forró katlan mélyén. Átaludtam tehát a következő órát, értetlenül és szégyenkezve, hogy elvesztettem magam; fölébredtem, és újra én vagyok, újra a világ a világ. Utánanéztem: ma vége az oroszlán aranyló uralmának. Szórjuk szét az aranykor tanulságait a földön és önmagunkban!]
[Megírtam ezt; beleestem egy órás depresszióba, amire a gyógyír alvás volt a forró katlan mélyén. Átaludtam tehát a következő órát, értetlenül és szégyenkezve, hogy elvesztettem magam; fölébredtem, és újra én vagyok, újra a világ a világ. Utánanéztem: ma vége az oroszlán aranyló uralmának. Szórjuk szét az aranykor tanulságait a földön és önmagunkban!]
No comments:
Post a Comment