végleg jön az új

Ébredéskor remegő kézzel állítottam be holnapra az ébresztőt, mert már lehet, mert már kevesebb, mint huszonnégy óra, tehát nem bolygat bele ebbe az esős, előőszi mába a csörgés, remegő kézzel, hogy mehetek, törhetem magam megint, hasznos leszek és intelligens, plusz megfigyelhetem, hogyan működnek majd a nyári energiák, én bolond vagyok, soha nem szoktam örülni az ősznek, de most örülök, kíváncsi vagyok, milyen lesz, ez van, valami csömöröm lett idén a nyártól, annyira nagyon jó volt ez a nyár, nem bírom, fölrobbanok, azaz nem, mert holnap végleg vége.