Fölrakom a HÉV-re, megszorítom a kezét, mert legközelebb már valahogy máshogy fogunk találkozni, az egy új időszámítás lesz, kicsit félelmetes is az a három hét, ami addig itt telik, és hát a három hét utáni rész, azt el sem tudom képzelni, milyen lesz. Ő már most elszakadt a földtől, máshogy lát dolgokat, mint a hétköznapokban illene, igyekszem összeszedni, megfésülni, amit lehet ilyenkor, de be kell látnom, számomra ismeretlen dolgokról beszélek, leginkább tehát hümmögök és drukkolok. Összeszorul a szívem egy pillanatra a peronon, eltörlöm a feszültségből fakadó kósza könnyet.
No comments:
Post a Comment