Amikor azon kapom magam, hogy tartásomban, járásomban más vagyok, hogy belémférkőzött a mozdulata ennek vagy annak. Megállok például a zebránál, megfeszített hasizommal elöl, s szintén feszülő háttal hátul, de némileg görbén, a könyököm enyhén eltartom, a lábizmomra hagyatkozom, szétfelé mutatnak a lábfejek. Vagy volt az a pár hét, amikor az orrom hegyét nem is vakartam, csak érintettem jobb mutatóujjal, mintha valami könnyed viszketést próbálnék eltávolítani onnan, pedig épp akkor raktam rá az ujjammal a viszketést. Vagy a lefelé csücsörítő két szájsarok szúrós nézés alatt. Vagy tegnap a cég folyosóján, a kezemben a fénymásolattal caplattam fölhúzott jobb vállal, rá ellentétesen hintázó csípővel görbén; Andalúzia óta hányszor szorítom össze ujjvégi perceim, a franciák pedig sokat mutogatnak, bökdösik a gyomrod fölött a levegőt.
No comments:
Post a Comment