Pénteken az órák után kiülök az előtérbe, valami nagyon szagos sajtostésztát lapátolok, és nézem, ahogy fölkavarják magukra a kabátot, aztán egy gombócban ki az ajtón, mennek korcsolyázni, és odaböknek valami nagyon szellemeset, kedveset vagy kellemeset nekem, vagy valami nagy szemtelenséget. Hú, micsoda szemtelenségeket szoktak odabökni olyankor! Vigyorgunk, persze.
No comments:
Post a Comment