kling-klong

A Trafóban csempézett a padló és mindenféle színűek a fények az asztalok fölött, sárga, zöld, piros és kék fénykockák a fekete térben. A zene nagyon energikus, nagyon robajos és nagyon egyszerű, nagyon örülök neki és nagyon unom. Sok benne a harangozás, kling-klong, meg majomtánclépések és néha mindenki egyszerre üvölt, kezek lendülnek a magasba, záporoznak az ütemek. Az kéne, hogy a helyek, ahol a fiatalságom végződik, ne ugyanazok legyenek, ahol a fiataloké meg kezdődik, mert ugyan ekkor már csak ásványvizet iszom, azért igen zavarban ugrálok közöttük, meg ugye hétfőn majd köszönni fogunk a folyosón, vagy pont, hogy zavartan nem. Meg mi ugye amúgy is zavarba jövünk egymástól, ha jól érzem, de ez egy másik kérdés. Úgyhogy hajnalban meg is írom sms-ben, hogy kling-klong, el ne felejtődjék.