málnaszörp tejszínhabbal

Zsúrra mentünk a Molnárangélához, a Molnárangéláék nagyon szegények voltak, és kinn laktak a Kopasz-domb mögött valahol. Fagyott volt a föld, amin caplattunk azon a februári délutánon, vittek minket a valamelyikünk szülei, és mikor megérkeztünk, örültünk nagyon, mert a házban jó meleg volt és csipkefüggöny. A csipkefüggöny mögött a fagyott föld, de mi akkor már örültünk, mert kaptunk egy vagon sütit, és valakinek eszébe jutott, hogy málnaszörpöt tejszínhabbal, és akkor onnantól fogva málnaszörpöt ittunk tejszínhabbal, a Molnárangéla anyukája rendre töltögette nekünk. Ciklámenrózsaszín szobiszörpből volt a málnaszörp és a szirup is a tejszínhab tetején. Eszembe jut néha ez a málnaszörpözés tejszínhabbal az elmúlt húsz évben, és ma este aztán kérek egy málnaszörpöt, s bár tejszínhabra is vágyom, nem kérek, nem merek kérni, kikérem tehát a málnaszörpöt szimplán, és akkor egyszercsak villogni kezdenek a lámpák, nem akarok hinni a fülemnek és a szememnek, meg a múló időnek sem, és akkor egyszercsak eltelik még két perc, és hozza nekem a málnaszörpöt és a tejszínhabot. Most is kilenc vagyok: huszonkilenc, és negédes nagyon a málnaszörp és a tejszínhab, Emily Autumn hajszíne van ennek a dolognak, villognak továbbra is a lámpák, örülök nagyon, meg fogom mesélni majd sokat ezt a két élményt a málnaszörpről tejszínhabbal, egyikkel magyarázva és mentegetve a másikat.