orkán, paprikáskrumpli

Délelőtt tizenegy. Azt mondják, ne menjek még haza. Nincs több órám. Fújja a leveleket az orkán. Az első kerék megint lapos, és meg kéne a láncot feszíteni, a féket a fémre ereszteni – húzgálja a szája szélét a Zsófi. Ha hazamennék, aludnék egyet, megenném a halat tésztával, és útra kelnék újra. De ne menj, maradj! – mondják. Oké. Fúj az orkán, lapos a kerék. De akkor főzzünk! Főzök valamit, olyan hideg van. Kértek? Kérnek. [Snitt.] Bolt, szatyrok, kétezer forint. Pucolás a konyhába, a konyhában a pulton krumplit és hagymát pucolunk, vágunk. [Snitt.] Szalonna gomolygó zsíros füstje. – Nem nyitnak ablakot? – Nem! [Snitt.] Vörös buborékok az üveg fedő alatt, kisebbre veszem a lángot, beleteszem a virslit, még négy perc. Egy. Kész! [Snitt.] Meleg van, melegünk van! [Snitt, osztott képernyő.] Holnapra rakott kel? Kell? / Merőkanálból tunkolnak a betévelygő fiatalok.