2009/10/02

a tanárnő beszélt a…

Megmosom a fejét, komolytalankodik, viccel (hát, igen, a legjobb kokaint… – amint rájövök, hogy nevetni kéne, nevetni kezd), bólogat, hogy igen-igen, mindjárt, nemsoká, csak még most ezt, meg van persze más is, ahova koncentrálni kell, kezdem érezni, hogy ez már túlzás, és bár szólok, hogy tudjuk, mit akarok mondani, így nem mondom el, mégis úgy érzem máris, hogy fölöslegesen tépem a szám, föl is áll, föl is veszi a kabátját, ott is hagy, és akkor visszajövünk, vége a szünetnek, és a kérdésre (a tanárnő tényleg beszélt a…?) mosolyog, és mondja, hogy hát igen, és hogy ő is észrevette, de örül, hogy más is észreveszi, nagyon kedves a nagy képe, a legkedvesebb, amit abban a helyzetben a szabályai szerint megenged magának, meg nyugodt, ahogy ezt mondja, és akkor örülök, mert mégsem téptem szét semmit a számmal, megnyugodhatok.

No comments: