Pedzegetem itt a reggelben a mindenféle megoldásokat és kiutakat, nagyjából kétféle megoldást a számos kiút végén, a kiutakon a megsértett kisasszony vagyok, a költői énem vagyok, Tyler Durden vásott kishúga vagyok, a magamat és a világot óvó énem vagyok. Aztán a ház és a benzinkút között valahol rámszakad a nyugalom, a börtön téglafalán gellert kap és a homlokomra csap a fölismerés, és azt hiszem, egyszerre rájövök mindenre. Egy ideig nem világos, hogy a csípős hideg szürke miatt könnyezem-e, vagy ezek meleg könnyek már, de a Lágymányosi-híd fölhajtóján világos lesz, hogy ez a szerencsétlen, sokszereplős, hosszúra nyúló történet marja a szemem, amit akaratomon kívül nem tudtam megoldani, meghát nemis az én történetem.
2009/10/26
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
hmm, ide jöttem és nem vagyok benne. mégse 100%.
Nem teljesen világos, hogy a Te történeted ebben hogyan van benne, de majd megmagyarázod.
Post a Comment