beépül a közösségbe

Hosszútávon nagyon jó egy állandó közösség tagjának lenni. Rövidtávon is. A mai nap: a középtáv.

Ügyesen kitapogatták mára a gyönge pontjaim. Igaz, ma minden pontom gyönge volt.

[– Ne merészeld mégegyszer megdícsérni a nadrágom! Vagy más ruhám! Háklis vagyok rá! Vagy: nem csinálnak házit (máskor sem csinálnak, nem is fognak). Vagy: kopogtat az ajtón, fölhúzódzkodik és benéz az ablakon, aztán elrohan (máskor is benéztek már). Vagy: obszcén figurákat művel viaszos kézzel (Viaszos?!? Viasz nem szokott lenni. Nem is látom. – Nem tetszett a viccem, tanárnő? Csak olyan jól jött ki! – Tényleg, máskor tetszene. Még ez is). Vagy: – Nem tok semmit, nem írom meg. (Dehogynem.) Vagy: – Büdös bagósok! Vagy: – Ugye, azt tudja, hogy az egészet totóztam? (Na, adok én neked.)]