Napok óta duzzog, napi három órát összeszorított szájjal, kivéve, amikor nem nézek oda, mert akkor néz, meg néha mosolyt tesz a szája sarkára, sőt, egyszer el is érzékenyül táviratban, és én meg nem tudom, hogy mit kéne csinálni. Hogy hogy is volt ez. Ugyanígy volt; bőgés volt a vége, a bőgéssel vége volt valami váratlan pillanatban. Nem is lehet semmit csinálni.
No comments:
Post a Comment