bunkó akarok lenni, bunkó vagyok?

– Te tanultál pszichológiát, nem? Akkor kérdezzél! – Figyelj, kérdezhetek valamit? Zavarna, ha… – Olyan bunkó akarok majd lenni, mint ő! Értelmiségi, nagyon művész és nagyon bunkó! – Tizenöt évesen szült. – Adjál témát, megcsinálom! Harminc oldalban! …mondjuk nagyon nagy betűkkel írok, hihihi! – Én vagyok a negyven százaléka! – Ez most kínos. – Mi?! a Fat Of The Land, az megvan?! – Már nem akarok színész lenni… hogy láttam a Ponyvaregényben Travoltát… nyolc évesen… és mióta olvastam a Bűn és bűnhődést, azóta nem akarok író lenni… – Akarod, hogy segítsek? És ha megígérem? – Mert engem nők neveltek. – Ő, ő arc. De a Norbi, az nagy arc! – Megint valami filantrópiát vélek szaglani! – Mennyire ismered a vidéket? Már amit ti, pestiek láttok belőle? – Volt lóvé. Aztán mentünk a panelba. – Úgy érzem, hogy én dominálok. – Dart Veder érdekelt, és Hans Solonak drukkoltam. – És rengeteg South Park. – De neked ez most érdekes? – Én valójában kultúrsznob vagyok, de én legalább bevallom. Én az akarok lenni. Én vagyok az egyetlen, aki bevallom. – Figyelj, én bunkó vagyok? – Na, akkor legalább ez az egy már közös bennünk! – Gondoltam! – Köszönöm az estét!