Éjszaka megyünk, hajnali kettő vagy három, szerintem jöhetünk valahonnan, még sörízes a szám, de ő nem iszik amúgy sem, ő két lábbal lebeg a földön, úgyhogy ő vezet.
– Biztos megvan a jogsid, Zed-áj?
– Meg, meg, ne aggódjon, használtam már, az apukám jóváhagyta. – úgyhogy beülünk az autóba, balra meredély a mélybe, jobbra szikla mered az égre, kivilágítatlan út, száguldunk. Az előzésnél becsukom a szemem, bár tény, hogy messze még a fény, ő meg nevet, amikor visszasorolunk. A nagymamámhoz tartunk, nagyon fontos, hogy beszéljen vele, ez egy küldetés. A nagymamámnak a szelleme él, ő tudja, hol, én tulajdonképpen csak szervezem ezt az egészet, kísérgetem, és közben félek, mert már nem én vagyok a vad.
– Biztos megvan a jogsid, Zed-áj?
– Meg, meg, ne aggódjon, használtam már, az apukám jóváhagyta. – úgyhogy beülünk az autóba, balra meredély a mélybe, jobbra szikla mered az égre, kivilágítatlan út, száguldunk. Az előzésnél becsukom a szemem, bár tény, hogy messze még a fény, ő meg nevet, amikor visszasorolunk. A nagymamámhoz tartunk, nagyon fontos, hogy beszéljen vele, ez egy küldetés. A nagymamámnak a szelleme él, ő tudja, hol, én tulajdonképpen csak szervezem ezt az egészet, kísérgetem, és közben félek, mert már nem én vagyok a vad.
No comments:
Post a Comment