tükröződik a minden

Az egész ott tükröződik fölöttünk a fekete-fehér arany csempéken, a tágas tető alatti levegős térben, tükröződik és ide-oda pattog a pásztornő szájából a homlokunkra, a homlokunkról a ragyogó csempékre

az isten megismerése, az ember végső tevékenysége, a ti, a mi, az ember, az isten, az egész világmindenség a minden,

és akkor két patakban lefolynak a könnyek, először a bal, aztán a jobboldalon, félig velük vagyok, félig magam vagyok.