az iskolánkban karácsony

Nem is írtam még a karácsonyról, volt az iskolánkban karácsony, az eszkimó asszony fázott az ajkamon, úgy mentem be, aztán leolvadt az arcomba csapódott fagyott időjárás az előtérben, és akkor ilyen kis csoki, gyöngy és teabizbaszokat adtunk át egymásnak, meg kaptam egy könyvet és mellé puszit, na, azt fogom olvasni, azt a könyvet ma, tele van bizonyára cinikus lemondással és kiábrándultsággal meg füsttel, olvasom, amíg bírom, meg voltak persze a gyerekek is, hát hogyne lettek volna ott, merev részegen topánkában vagy bohócos jókedvűre fújva, mindenesetre nagyon cukik voltak, imádom ezeket a tróger gyerekeket ugye, a kevésbé trógerek pedig igazi deus ex machináltak egy pásztorjátékban, a nagy batár pédonát egészséges, egész mondatokat mondott, a kis gengszter háricsi meg ilyen szavakat, hogy angyal, meg hallga csak és glória meg menjünk, aztán a szijuli egyedül kiállt az egész banda elé swinges karácsonyi dalt énekelni, és a pásztorjátékban volt csillagszóró és mennybőlazangyal, na, az olyan igazi volt, olyan igazi karácsonyos, és nem is léptek le rögtön randalírozni, hanem visszajöttek a hófúvásból pogácsával, hogy legyen nekünk sós is, és akkor mi még koccintottunk pezsgővel, meg sírtam bele a röhögéstől a buborékok közé és fűtött a kályha, kaptam egy pingvines csokitallért is, és az egésznek úgy lett vége, hogy szépen kisiklottunk a vágóhíduccából egy sötétkék opelen, és senki nem halt meg, hanem csak esett tovább a hó.