az osztályom karácsonyi vacsorán

Volt nálam az osztályom karácsonyi vacsorán. Nemrég mentek el. Nekem van a legbizarrabb osztályom, legalábbis hozzám jár a suli legbizarrabb embere és másik négy furcsa. Tényleg már, hát miért hozzám jár? (Ez olyan iskolámos, ez a tényleg már, egy ilyen tipikus lefittyedő hangsúllyal kell kérdezni, amikor végképp kiakadunk a szituáción és a szituációt motorizáló szereplőkön, ez egy ilyen kollegiális szleng, jelenti a nagy kiakadás közbeni megbocsátást is egyben.) Szóval főztünk egy vagon zöldségből rakottat, vettem krumplikat, sima szép kerek és mutáns krumplikat is, a mutáns krumplik több krumpli összenövéséből álltak, látszott, mert az egyiknek befelé is volt héja. Sütöttem padlizsánt szeletekben, raktunk rá lilahagymát és paradicsomot, a végére pedig borsos tejfölt parmezánnal megszórva, hát, elég rosszul nézett ki, mert szellősen rakták, dehát ilyen ez az osztály, öt különféle szín van benne, egyik túlsült, a másik nyers, van finom és égett falatja is, és laza közöttük a kapcsolat. Maradt bőven holnapra is. Most ki vagyok akadva, pedig értékelték a… törődésemet, sőt, a jeges folyóból a napfényre való kiheveredés nekik ez az iskola, amit úgy szeretek, itt fogok dolgozni tíz év múlva is, de ki vagyok akadva, miért nem mehet ez könnyedén és jól, mint a többivel? Azért nem, mert a többiből csak válogatok, azért, mert megtehetem. Azért. Úgyhogy ki van most takarítva, olajszagú a hajam és a fal, füstölővel és cigarettafüst-nyomokkal keveredik a lég. Áh. Jövőréig kitisztul, holnap meg már csak röhögni megyek be, azon fognak röhögni, hogy én hogy röhögök rajtuk, óriási lesz.