anyuka nem tudja

– Kedves tanárnő, ne haragudjon, hogy föltartom, csak bejöttem, mert a fiam nem jár iskolába…
– Kedves anyuka, semmi baj. Igen, tudom, hogy nem jár. Mi van vele?
– Nem tudom, nem jár be.
– Tudom, de miért?
– Hát először beteg volt, aztán meg nem jár be.
– Igen, de hogy-hogy nem jár be?
– Nem tudom.
– De szeret ide járni, nem?
– Igen, szeptemberben röpködött.
– Jobb, mint az előző suli?
– Igen.
– Ahova nem járt be… Vajon oda miért nem?
– Nem tudom. De ide sem jár…
– Így nem fog jegyet kapni… Pszichológusra gondolt esetleg?
– Igen, már régebben is úgy volt, hogy járunk.
– És? Mit mondott?
– Hát semmit.
– ???
– Hát a gyerek nem járt.
– És az hogy történik, hogy nem érkezik meg?
– Nem tudom…
– Elindul, aztán visszafordul?
– Igen-igen, például!
– És ha ön mondja neki, hogy jöjjön be, hiszen vizsgáznia kellene, akkor mit mond?
– Hát nem. Nem jön.
– De miért?
– Nem tudom.
– Hogy-hogy?
– Nem tudom.
– És…?
– Nem tudom.
– …
– Nem tudom.
– …
– Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom.