a koszos kis

Azt csinálták ma ezek a kis… azt csinálták, hogy bementem, kérdeztem, hogy nézhetjük-e a házit, és mondták, hogy én nézhetem, de nekik könyvük nincsen. Meg is mutatta az egyik kis a táskáját, hogy nézzem, nincs fölszerelése egyáltalán. A többieknek sincs. Az egyiknek tényleg nincs, mert most jött és a jövő hétre lesz, a másik megint a másik táskáját hozta el, nem azt, amelyikbe pakolt, a harmadik, ez furcsa, most az egyszer otthon hagyta, mint még soha még. Jól van, akkor fénymásolok. Írjunk tesztet, nézzük, mire emlékeztek. Ha jól sikerül, beírom, ha nem, nem. Írjuk a tesztet. Óra. Szünet. Óra. Ketyeg. Hé, te, te mit csinálsz, puskázol? Miből puskázol te meg? Leesik a tantusz.

Tizen-, huszon- és negyven százalékok zuhannak eredményként. Tré és szánalmas. De ez még hagyján. Mutassátok a táskátokat. Nem. De! Nem. De. Mutatják. Miért hazudtatok? Hm? Féltünk. Mitől? Hát, senki sem csinált házit, és az egyestől. Aztamindenit, féltetek a koszos kis egyestől? Ti kis…?

Hazafelé azon gondolkodom, a tavalyiak megcsinálták-e volna. Nem. Nem tudtak összetartani egyáltalán. És nem érdekelte őket az egyes egyáltalán. A koszos kis egyes. Ezeket érdekli. És összetartanak. A kis…