Az üvegbura huszon- vagy harmincvalahanyadik oldala fölött az orromba csíp a körömlakk szaga, a könyvből jön, esküszöm, a fekete-fehér ruhás győztes és egyúttal visszafogottan vesztes csajos kiruccanás meghatározatlan mozzanata közepén, föl kell kotornom az éjjeliszekrény legfölső fiókját, előszedni a mélybordó körömlakott, lilás alvadt vérnek nevezném, ha femme fatale-nak érezném magam az ujjaimmal kapcsolatban, de nem, csak mókás az, hogy fölkenem, és azt viselem ma. Tizenhárom éves az az üveg, legalább, vagy mittomén, kevesebb, talán tizenkettő.
No comments:
Post a Comment