A tányér föl van akasztva, fölakaszották nekem, hogy észrevegyem arra jártomban és tudjam, hogy az enyém. Sima fehér lapostányér, egyszerű, súlyos. Kicsit poros – ahogy lógott, az egyik felén megült a por. Rajzolok az ujjammal a porba, mintákat, fényes madarat, kacskaringót, s a kezembe veszem. Letörlöm a kabátom ujjával, magammal viszem, az én tányérom mostmár. Fényes, tiszta és súlyos.
No comments:
Post a Comment