A világ legrejtettebb zugaiba kéne járni táncolni. Nem ilyen nagy nevű előadókat csekkolni meg nyitópartikra menni menő helyekre, hanem ismeretlen, melegfényű zugokat föltárni, ahol remek a zene és elfér a tánc a térben. Mert ugyan még mindig érdekes, hogy megtekerik-e a tizenhat centiméteres dzsojákat a fiatalok (igen, megtekerik, összeragasztanak hosszában két papírt és megtekerik, és tapsikolnak, amikor végre kész), csak aztán az fárasztó már, hogy azt nézem, hogy vannak meg egymással, nem akarnak-e hányni, hogy minden oké-e. Na mindegy. Veszem kalapom, elsétálok.
No comments:
Post a Comment