visszalopva

Hogy közelről nézhetem, hogyan kell hangtalanul, kézügyesen lopni – nézném, ha időben észrevenném, de nekem akkor körvonalazódik a zsákmány, amikor már újból a helyén, a leeső államon himbálózik még remegve a tantusz, akkor, amikor már újból rég késő, visszalopva.

[Egyszer, egyszer hangtalan és rezzenéstelen maradtam én is, másfelé néztem tettetett csukott szemem mögül, láthatatlan vonallal vontam a kézjegyem, hogy visszarendezhesse a teret, de az időt nem, az időt nem rendezheti, abban a buborékban fölrémlett, hogy átláthatok rajta.]