Kezdem elhinni ezt a tavaszt, hogy csobognak újra az erek a meleg kezemben, gyalogok az Üllőin és az új utcákon a belvárosi porban, négykor alszom a Gödörnél és este is nézem nagyon, de nem, senkit, senkit nem látok ott, füst, füst, olyan finom a füst a napos levegőben, betelhetetlen a füst, a ragyogó nap és a reggel kinyíló ablakok.
No comments:
Post a Comment