a Gellért-hegy alig két órája

Hogy hogy kezdődik a nap: a mai úgy kezdődött alig két órája, hogy előttem széltében a város, színes benne a Nemzeti Színház és ragyog a telihold meg a Duna, talpam alatt a Gellért-hegy, nadrágomon a hegy pora, az égen a fák, a fákon ragyognak a reflektorok, a levegőben dobbannak a hangok, a tekintetemen az ifjúság, hát így kezdődött, nem siettem sehova, nem tartoztam senkihez, sem térhez, sem időhöz nagyon, épp, hogy végignéztem, hogy terjednek a hangok, gerjed föl a tánc, és már jöttem le, épp, hogy végig kellett néznem, hogy kezdődik, mire föl kell mindezt végignéznem? Mostmár tudom, és kész, tudom, hogy ott van, holnapra már volt.