Ülünk a Nanában, egészen véletlenül választom ismét a környék legpronyóbb helyét, dehát úgyis meg fogom hívni, én meg nagyon régen jártam ott, igen, majdnem leülök ahhoz az asztalhoz, ahol akkor ültünk a vele, de aztán egy másikhoz ülünk, valami eldugott bokszba akar, de hát kérlek, itt nincsenek eldugott bokszok, meg mitől is félsz egyáltalán? Ültem-e itt is valaha, nem tudom, mindegy. Ismered ezeket? Kik ezek? Nem lesz balhé? Te figyelj, nem lesz, nézz már körül! Hőzöngő műszakis egyetemisták, feketében járnak és nagy szőröket meg hájakat növesztenek, és azt hiszik, ők valakik. De látod, hogy nem azok, s így észre sem vesznek téged. Oké, de azokat ott benn, azokat ismered? Ki van benn, hányan vannak? A csaposnő és három vagy négy ember. Haverok. Honnan tudod? Most csak be vannak baszva, és azért beszélgetnek. Amúgy nem is ismerik egymást. Ne viccelj, minden este itt vannak bebaszva, beszélgetnek, hetente háromszor-négyszer tuti, lehet, hogy amúgy nem ismerik egymást, de itt találkoznak, s így haverok. Az a nagydarab is a gördeszkával, ami útban van? Igen, az is.
No comments:
Post a Comment