Az Imperial War Museum nagyszerű, egy játszótér, menjek el mindenképpen, és a játszótér fölött láthatók festmények is a hadszínterek borzalmairól expresszionista stílusban, én azt szeretem, menjek mindenképp, tetszeni fog. A tengeralattjáró remek, kiengedem a tengerészgyalogost a zsiliprendszeren keresztül a nyílt vízbe, meghallgatom a bálna hangját, eljátszom, tényleg.
Aztán van egy A háború gyerekszemmel c. kiállítás is, itt láthatók a gyerekekre stilizált gázmaszkok, a krumpliplakátok, hogy egyenek egészségesen, az evakuálás vidékre (volt, aki hat év után került haza, és hát a szülei nem ismerték meg a pályaudvaron. Esett ilyen történet máshol is), a szobában fölállítható óvóhely, szóval az összes borzalom ezerkilencszázharminckilenctől negyvenötig. Az utolsó teremben összeszorul a torkom, az utolsó terem fölirata: victory; képek, „mindenki az utcán táncolt, aznap senkit nem parancsoltak korán ágyba”. Odahaza ez nem így szokott lenni.
[Odahaza aztán elmegyünk a Terror Házába, Nagy Imre temetésén már a megszokott képekre lábadok.]
Aztán van egy A háború gyerekszemmel c. kiállítás is, itt láthatók a gyerekekre stilizált gázmaszkok, a krumpliplakátok, hogy egyenek egészségesen, az evakuálás vidékre (volt, aki hat év után került haza, és hát a szülei nem ismerték meg a pályaudvaron. Esett ilyen történet máshol is), a szobában fölállítható óvóhely, szóval az összes borzalom ezerkilencszázharminckilenctől negyvenötig. Az utolsó teremben összeszorul a torkom, az utolsó terem fölirata: victory; képek, „mindenki az utcán táncolt, aznap senkit nem parancsoltak korán ágyba”. Odahaza ez nem így szokott lenni.
[Odahaza aztán elmegyünk a Terror Házába, Nagy Imre temetésén már a megszokott képekre lábadok.]
No comments:
Post a Comment