örülök csak igazán

Hát ez tök boldog, ez az első felnőttkori, mindenki a leghelyénvalóbbat adta, se többet, se kevesebbet (leveleket franciául, előző nap, éjfél után, telefonon és neten, csupa nagybetűvel, hosszú ü-kkel és ikszdével is, isten éltetését, zenét, ó, rengeteg zenét, a zenészbarátaimtól zenét kapni, hát mi lehet ennél boldogabb, röyksopp, wpahp, trió a reményhez, sőt, még kispál is szólt meg vivaldi tavasza, pedig a kispált utálom, meg motorozást, az Üllőin volt a legizgibb az autók között szlalomban és a kanyarok, meg söröket, meg a tesóm megivott egy kommersz feles vodkát, meg lekvárt is kaptam még és csokit, és a sulimban az a szokás, ez az avítt és fád szokás még él, hogy cibálják az ünnepelt fülét, valamint egy padlócsempe motívumú nyakéket és még valami váratlan és pontos vájkálást az agyamban, vagyishát most nem tudom, az én agyam-e ez, vagy hogy is van ez az agyunkkal, hát én annak örülök csak igazán, annak).