Belehajtogattam egy ezrest a Feltámadásba, vettem a kalapom, és elmentem. Olyan szabad voltam – bárkit fölhívhattam. Senki nem jött velem. Az ezresből vettem két tonikot, olyan szabad vagyok, innom sem kell. A Feltámadást olvastam, míg ki nem verte a szemem a piros fény – borzasztóan unalmas. De ez is belefér. Aztán elkezdtem egy novellát, a telefonomba írtam, hatszáz karakterben, bal hüvelykujjal. Mindez arról szól, hogy mennyi minden szabad és van.
2010/05/20
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
szép :)
Post a Comment