kilógnak

Nézem Frenket, és megkövültömben majdnem elbőgöm magam, ez az ember boldogtalan. Ez az ember fölöltözött és mozog, ahogy a tagjainak jól áll, ahogy kinézte a tükörből, hogy mi az, ami a tagjainak jól áll. Elénekli a lányoknak, amit úgy gondolja, hogy a lányoknak énekelni kell, fekete az ég, sárga a hold és vörös a vér a fehér combon, egyszerű szavakban énekel, és nem figyel. Nem figyel, kicsúszik a lába alól a ritmus, lemarad a saját viccéről, késik a hév. A pasim, aki szerelmes volt Frenkbe. Kitalálta a szerepét ő is, kitalálta és kilógott a keretekből, kilógott kiáltó hanggal, kilógott energiával, kilógott és esetlen lett mindenütt, de egyben. Egyben van, egyben vannak, vállalható a szerep, el lehet adni. Csak kilógnak a karakterekből.