(mosolymódozatok)

I. Nem tudom, meríthető-e bármiféle bizakodó jelleg az ajtók nyílása és csukódása közepette laza álca mögé rejtett mosolyra válaszul adott kényszeredett, ám kitartó mosolyból, de én merítek.

II. – Á, hihi!
– […]
[…]
– Hhiiii…!
– Hurrá!!!

III. Kezemben az ajtó fája, mosolyra húzódik a szám a sorra kijövők arcára, köztük van ő is, aztán ő ragaszt malterrel grimaszt az ajkára pár óra múlva, és esik az árkádokon túl az eső, de akkor nem bánom. Meg valami filter is van, fehér izé a foga között.

IV. Időnként szakadozik a felhőzet.

[V. Állok, beszélek valamelyikkel, és közben ott húzogatja le a sarat a cipője talpáról, és nem értem, hogy miért pont ott. Aztán nézem a lucskos nyomokat.]