Tartja az öklét elköszönésképpen, hogy koccoljuk össze, fölemelem lendülettel a kezem, aztán koccannék, de egészen lágyan, megtorpanok a vállam fölött a levegőben, épp csak belesimulok a koccba, úgy esik jól. Az egész olyan, mint egy film, lassú és átsüt mögüle a nap.
No comments:
Post a Comment