könnyű így

Ülünk a parton, a fények ismét nagy, fényes háromszögekben esnek, és az inspirációinkról beszélünk. Te is szerelemből cselekszel? Miért, te is? Én eddig azt hittem, számodra a tudomány önmagáért való. Nahát, neked sem? És nekik? Ők vajon hogy vannak vele? Őket vajon tényleg érdekli? Szerintem igen. Igen? Igen, rivalizálnak is. Hogy ki találja föl az elsőt, kié fényesebb, nagyobb. Tényleg. Nahát. De velünk ez nem így van. Mindig kell hozzá a szerelem. Abból találom ki az új dolgokat. És aztán lehet, hogy a szerelemből nem lesz semmi, de az új dologból igen, nagyszerű dolgok születnek akkor, és olyanok, én igyekszem legalábbis olyanokat kitalálni, hogy sokan örüljenek neki. A dolognak magának. Nem is tudják, hogy mindez nem más, nem több, mint szerelem. Talán ő sem tudja. Talán alig van köze hozzá, csak egy gyöngéd utalás. Csak én tudom, talán. De én így szeretem a dolgokat, könnyű így grandiózusnak lenni, aminek mindenki a csodájára jár. Én is.