2010/08/26

csati

13 évesen mászkáltunk a csatornában, a Kelenföldi pályaudvar mellett lehet lemenni, és el lehetett jutni az Osztyapenkóig. Ma már nincs Osztyapenkó, és a metróépítés miatt leválasztották ezt az ágat. A termet is, ahol le lehetett ülni, és volt egy vízesés.

– Szerinted ez milyen víz?
– Főleg csapadék, Gazdagrétről. Nem innék bele.

Ma csatinak hívják, zománccal és egyebekkel gombákat, manókat és vicces, nagy fejeket pingáltak a falára a fiatalok, csak nem túl időt, időjárásállót, beszívja a fal a diszpót és a fújófestéket. Télen a győri vonalról látszik, járnak ide Rákosról és Tétényből is.

– Tulajdonképpen, ahogy csobog a víz…
– Esténként meg a békák küldik. Itt ennyi a természet.

Aztán még hallgatjuk a vonatokat és a lemenő nap változásait, meg a gyerekkori falakét, amikre napot, polipot és sárkánygyíkot kellene festeni modern tájként, vagy egy nagy zongorát.

No comments: