Csepel Művek.
Leszállunk a HÉV-ről, rossz irányba fordulunk, aztán átfordulunk a jó irányba, esik az eső, és az aszfaltra szárnyas csavarok festve pirossal, mutatják az utat, a Csepel Művekben vagyunk és az utcák neve Színesfém utca, Iparvágány utca és Csőgyár utca. Cső, Csepel, cső, gyár! ezt mind ti csináltátok? Nagyok vagytok. Nagyon!
Lassan gyere és hirtelen nyisd ki a szemed, a sötétből be a fényes burokba, képek és emberek és emberek sziluettjei a falon, meg indák, és a magasban is, oda ott azokon az állványokon lépdeltél föl? igen, és nem volt ott más, csak két sín, kicsit meginogtam, amikor festettem, de túléltem.
Impozáns sárga traktor, valami matt kültéri festékkel barack és kék arcokat festenek rá, fekete kontúrral, vicsorog és vigyorog a traktor, hozok egyszer én is haza egyet, ide az udvarba.
Hát ezek cukik, nem tudok más szót rájuk, csak hogy cukik, egyáltalán nem helyesek, de cukik. A híres zenekar, októberben föllépünk, gyertek és hozzátok a barátaitokat is, van egy cigid? Adjál már egy cigit!
Nem, nem vagyok a csaja, csak találkoztunk párszor, ne higgy neki!
– Mert egy kicsit túllóg a kereten?
– Igen, amit én mondok, az mindig túllóg, tudod, enyém az isten jobb keze, ide varrtam föl középre, ni!
Te meg hazajöttél? hazajött, mert kirakták, az a házé, ő nem tudta, hogy nem lehet ott lakni, itt van, emberesedve, simán meg lehet lapogatni a vállát, régen nem lehetett, új körvonalak.
Úgy örülök, mert látod, most ott játszik, százezerszer ültem a szobájában és hallgattam a lemezeket, és mondtam neki, hogy emberek közé kell menned, ő meg mondta, hogy de nem, az nem nekem való, fúj, és most ott áll fönn a pultban és játszik, és az embereknek meg tetszik!
És amikor kimegyek, az égre tartja a kezét és ordít, hogy Borcsa, és fényesek a sínek meg az állványzatok, ahogy a reflektorok előtt esik az eső.
Leszállunk a HÉV-ről, rossz irányba fordulunk, aztán átfordulunk a jó irányba, esik az eső, és az aszfaltra szárnyas csavarok festve pirossal, mutatják az utat, a Csepel Művekben vagyunk és az utcák neve Színesfém utca, Iparvágány utca és Csőgyár utca. Cső, Csepel, cső, gyár! ezt mind ti csináltátok? Nagyok vagytok. Nagyon!
Lassan gyere és hirtelen nyisd ki a szemed, a sötétből be a fényes burokba, képek és emberek és emberek sziluettjei a falon, meg indák, és a magasban is, oda ott azokon az állványokon lépdeltél föl? igen, és nem volt ott más, csak két sín, kicsit meginogtam, amikor festettem, de túléltem.
Impozáns sárga traktor, valami matt kültéri festékkel barack és kék arcokat festenek rá, fekete kontúrral, vicsorog és vigyorog a traktor, hozok egyszer én is haza egyet, ide az udvarba.
Hát ezek cukik, nem tudok más szót rájuk, csak hogy cukik, egyáltalán nem helyesek, de cukik. A híres zenekar, októberben föllépünk, gyertek és hozzátok a barátaitokat is, van egy cigid? Adjál már egy cigit!
Nem, nem vagyok a csaja, csak találkoztunk párszor, ne higgy neki!
– Mert egy kicsit túllóg a kereten?
– Igen, amit én mondok, az mindig túllóg, tudod, enyém az isten jobb keze, ide varrtam föl középre, ni!
Te meg hazajöttél? hazajött, mert kirakták, az a házé, ő nem tudta, hogy nem lehet ott lakni, itt van, emberesedve, simán meg lehet lapogatni a vállát, régen nem lehetett, új körvonalak.
Úgy örülök, mert látod, most ott játszik, százezerszer ültem a szobájában és hallgattam a lemezeket, és mondtam neki, hogy emberek közé kell menned, ő meg mondta, hogy de nem, az nem nekem való, fúj, és most ott áll fönn a pultban és játszik, és az embereknek meg tetszik!
És amikor kimegyek, az égre tartja a kezét és ordít, hogy Borcsa, és fényesek a sínek meg az állványzatok, ahogy a reflektorok előtt esik az eső.
No comments:
Post a Comment