Azt álmodtam, hogy kiszállok. Hogy ki akarok szállni. Egy nagy sárga terepjáró dölöngél a sárban, köpi a pocsolyákat a kereke, keresztbe vernek a csöpögő ágak, egy erdőn vágunk át elmenőben valami felé, nézem a dölöngélő kocsit és ki akarok szállni. Aztán egy mező van, út és villanyoszlop, a villanyoszlop mellett ott áll az a nyúlánk, megkönnyebbülök, amikor beszélek vele és normális mederbe terelődik a hangom, és visszaemlékszem, hogy egy ház volt, faház, sügért ettünk ott, és ott kezdtem el gondolkodni rajta, hogy kiszállok.
Reggel van és nem tudom. Nem várok többet. Kerülőutas vagyok, a terepjáró dölöngél a sárban, nézem a kocsit és ki akarok szállni.
Reggel van és nem tudom. Nem várok többet. Kerülőutas vagyok, a terepjáró dölöngél a sárban, nézem a kocsit és ki akarok szállni.
No comments:
Post a Comment