az nem acte

Rácsorgatom a mézet az asztalterítőre, rácsorgatom ezt a hányadik kiábrándulást a baklavára, elkenegetem a diót a tányéron kicsit… nem, nem, nem csodálkozom, nem csodálkozom már és lassan rájövök, hogy igaz az, amire rájöttem rég, hogy az össze-vissza beszélt szavak, az nem egy acte de parole, az semmi légmozgás egy csuszamlós színpadon, a kötélpadlás ablakán befúvó szélhámosság, s az előadásra tán rá kéne már csapni az ajtót, járjon nekem háttal örökre. De nem, fél szemmel síró bohóc vagyok én is, orcában fehér, mint a fal, egy bolond, hamvából megéledő Pierrot.

All we go to hell.